15. fejezet

Úgy volt hogy nem folytatom a blogot,  de személyes kérésre még egy darabig viszem. Legyetek jók, jó olvasást. ♥♥
U.i.: Még mindig keresek olyat aki tud fejlécet készíteni, mert már kb. egy hónapja várom az egyik oldalról. -.-"

*Alex szemszöge*

Mindent össze szedtem, csak hogy be legyen rám panasza. Beálltam a zuhanykabinba és magamra engedtem a vizet. Szinte égette a bőrömet. Nem tudok mit tenni az ellen hogy szeretem. Ez az érzés más mint amit eddig éreztem a lányok iránt. Ha kellene egy nap, biztos feláldoznám az életemet érte, csak hogy Ő biztonságban legyen.
-Hol van a mosdó?
-Itt bent.
-Inkább magam alá vizelek mint hogy bemenjek hozzád.
Ez marha kedves volt. Kilépek a zuhanyzóból és megtörlöm magamat.
-Alex, befogok pisilni nem érted?
-De, persze hogy értem. Sietek.
Esküszöm, mint ha valami fogyatékos lennék. Felöltözök, befújom magamat dezodorral.
-Készen vagyok.
-Végre.-mondja, majd szinte feltépi az ajtót.
-Kimennél?
-Nem, leülök a csempére, és azt fogom nézni ahogy vizelsz.
-Jajj, de vicces vagy.- kimegyek, majd egyszer csak kattan a kulcs a zárban.
-Ugye tudod hogy csak poénból mondtam, nem kell bezárkóznod.
-Persze. De nem vagyok benne biztos hogy...
-Mindegy, inkább hagyjuk.


*Lisa szemszöge*

Most hogy egyedül vagyok egy kicsit, elkezdhetek gondolkozni azon hogy hogyan "szökjek" meg Alextől. Ha csak úgy itt hagynám? Áhh, abba belehalnék. Milyen ürüggyel tudnék ellógni? Lehet hogy megvárom amíg elalszik. De nem tehetem ezt vele, Ő nem érdemli meg. Azonnal kell beszélnem Harryvel mert ő biztosan tud majd segíteni.
-Kész vagyok.-mondom, majd egy gyors mozdulattal kinyitom az ajtót. Pontosabban kinyitnám. De ahogy fordítottam el a kulcsot a zárban, az beletört.
-Basszus, Alex! Van itt bent kulcs?
-Nincs, miért? Itt felejtetted kint?
-Nem éppen. Beletört a zárba ez a szar. Mit csináljak?
-Maradj nyugodt és nyisd ki az ablakot!
-Mi-mi-minek?! Csak nem akarsz átmászni? Tisztában vagy vele hogy a másodikon vagyunk egy kertes házban, minimálisan vékony ablakpárkánnyal, és ha leesel akkor meghalsz?
-Igen. De csináld azt amit mondok!
Hát jó, kinyitom az ablakot óvatosan, mielőtt még azt is elrontanám. Kihajolok. Ez az ostoba tényleg átmászik. Ez nevetséges. Inkább hátrébb megyek.
-Lisa !- ordítja, mire én oda ugrok az ablakhoz.
-Jézusom jól vagy?- megcsúszott valamin, és most a párkányba kapaszkodik.
-Minden rendben, csak húzz be!- neki álok szerencsétlenkedni. Vagyis behúzni.Nagy nehezen sikerül valahogy berángatnom, de ahogy nyúlok a kezei után, egy pillanatra megcsúszik, és fent akad egy kiálló valamin. Besegítem, majd konstatálom, hogy a pólója kicsit nagyon szét van szakadva.
-Minden rendben?
-Persze, csak a pólómnak lett baja. Nem zavar ha leveszem?
-Nem. - Miket beszélek? Ha ő most leveszi, én nem tudom megállni hogy ne bámuljam.

14. fejezet

*Lisa szemszöge*

Annyira fáj a fejem. Rápillantok az órára, és döbbenten veszem észre hogy 11:11 van. Mikor feküdtem le aludni? Fordulnék meg, de hirtelen belém hasít a fájdalom. Vagyis, biztos hogy a fájdalom volt az? Elfordítom a fejemet. Mit keres itt és miért fekszek egy ágyban vele?  Olyan mesébe illő ez az egész. Meddig feküdhetek vajon még mellette?
- Alex - súgom a fülébe.
 De nem mozdul. Pedig jó lenne, mert az imént nem a fájdalmat éreztem a derekamon, hanem a kezeit, ahogy megfordultam. Ezzel semmi  baj nem lenne , csak pont ott ahol fog, ott nagyon szúr. Olyan helyes ahogy alszik.  Fehér pólóban van, aminek már szimplán a tapintása rohadtul bejön. Félmosolyra van húzva a szája, a haja ötven millió felé áll. És ami a legfontosabb, az az hogy a meleg és puha kezei az én derekamon pihennek. Teljesen olyan mint ha az én őrangyalom lenne. A tegnapi napi emlék foszlányok után nagyon jó érzés volt így ébredni. Borzalmas a "műtétre" gondolni. csak az az égető érzés van bennem még mindig, ami teljesen abban a hitben tartott fogva, hogy meghaltam. De lehet hogy a mennyországban vagyok. Bár, akkor a húgom mellett ébredtem volna, nem pedig a világ leghelyesebb fiúja mellett. Szörnyű bele gondolni hogy még barátság sem lehet köztünk. Ő biztos hogy nem így tekint majd rám, ha megtudja az igazat. Nagy kár, most már értem mit érzett a húgom Christine amikor Austinról beszélt órák hosszát. Már kezdek emlékezni is erre a srácra. Alex is volt fent nálunk egy párszor amikor elkísérte Austint. De sose beszélgettem velük olyan sokat, egy pár szia, hello, mizu, hogy vagy, hol a húgodon kívül szinte semmit. Nagy kár. Előbb is észre vehettem volna, ahelyett hogy egyfolytában arra figyeltem hogy a húgomnak minden tökéletesen alakuljon. Lekéstem. Szerencsére most van alkalmam helyre hozni a dolgokat. Ahogy ránézek valami okból kifolyólag sikítani tudnék, szimplán a kinézete miatt megfagy bennem minden. Ásít, majd felém fordítja a fejét, a szeme még mindig csukva van. Gyorsan megpróbálom lecsukni a szemeimet, és úgy csinálni mint aki még mindig alszik.  Kicsit hunyorítok, félrefordítom a fejemet, hogy a hajam eltakarja a szememet, de úgy hogy egy kicsit még kilássak alóla. A szemeim még mindig csukva vannak, hallom a levegő vételeit. Lassú, pont mint amikor aludt.  Még egyet ásít, majd leveszi rólam a kezeit. Az arcomat megsimogatja, amitől a hideg kiráz, legszívesebben magamhoz húznám és hosszasan megcsókolnám, nem úgy mint a legelső alkalommal. Jó reggelt, suttogja halkan a fülembe, majd mikor észre veszi hogy "mélyen alszok" még mindig, akkor közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra, és vissza fekszik mellém. Egy darabig még engem néz, még jó hogy nem tud róla hogy mindent látok. Majd hirtelen meg csörren a telefonja, de kinyomja, és arrébb dobja a szoba másik felébe. Én, mint aki most ébredt, a hajamat kiszedem a szemeim elől, és...a látvány ami fogad, szívdöglesztő. Mindjárt elájulok.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? Fáj még a lábad?
- Neked is, nagyon jól, elég kényelmes az ágyad, csak nem értem mit keresünk mi egy ágyban. ( És hogy te miért vagy ilyen szexi )  A lábam, a lábam konkrétan már nem fáj. ( Most a szívem )
-Sajnálom, nem akartalak magadra hagyni, nehogy valami bajod essen. - tessék, mondtam hogy Ő az őrangyalom.
-Emily adta rád a ruhát. Ne ijedj meg! Elmegyek zuhanyozni ha nem haragszol meg, te is nyugodtan zuhanyozhatsz, ha akarsz.
-Nyugodtan menj, de most mindent vigyél be magaddal. - mondom , majd megpróbálok magamra erőltetni én is egy olyan szexi félmosolyt.


Sajnálom hogy ilyen rövidre sikeredett, ígérem a következő hosszabb lesz, de már rég jelentkeztem, és az internet is szakadozik. Köszönöm hogy elolvastad. 

13. fejezet

-De kérlek, ne mond el neki.- hogyan magyaráznám ebből ki magamat?
-Rendben. De áruld el nekem, -jól kezdődik.- Mit érzel iránta?
-Semmit. - hogy is tudnám letagadni.
-Engem nem tudsz átverni. Nőből vagyok. 24 éves. Azt hiszem elég sok tapasztalattal rendelkezem ilyen téren.
-Figyelj, és inkább csináld azt, amiért jöttél.
-Jó terelés, okos gyerek vagy. Mikor töltöd a tizenhatot?
-Haha..Nagyon jót nevettem. Tizenhét leszek négy nap múlva.- mint ha nem itt lakna a szomszédban és nem tudná. De legalább most Vele foglalkozik.
-Még mindig undorodsz a vértől?
-Igen. De kibírom.
-Rendben, még nincs késő kimenni.
Közelebb hajol Hozzá, lefertőtleníti azt a cuccot amivel összevarrja a sebet vagy valamit csinál, beleszúrja óvatosan, de nem vigyázott eléggé, így az arcomba fröccsent az élénket pirosló vére. Kész. A gyomrom felmondta a szolgálatot.
-Sajnálom.-suttogom Lisa fülébe, majd kirohanok a WC-re.
Hogy lehetek ekkora balfasz? Pont most hagyom cserben? Miket beszélek? Alex verd ki a fejedből ezeket a gondolataidat! Nem is ismered! Most ha ezt valaki hallaná, biztos hogy skizofrénnek hinne. De igazam van. Vajon ki lehet ez a lány? Olyan ismerős.Visszamegyek a laptopért, egy apró pillantást megengedek magamnak, a fájdalom csak úgy vissza tükröződik a fejéről. Bár szemei csukva vannak. Lehajolok, benyúlok az ágy alá, kiveszem a laptopot, és visszamegyek. Felnyitom a laptopot, beírom a nevét a Googleba.
Ez az a lány. Jézusom. Tudtam én hogy ismerős, együtt kerestük Austinnal az anyagokat a suli újságba. Igaz, én nem voltam benne a szerkesztőségben, de ha egyedül csinálta akkor mindig csúszott vele. Ezért kénytelen voltam segíteni.
-Készen vagyok Alex, bejöhetsz.-bemegyek.
-Adtam neki altatót és fájdalom csillapítót, hogy nyugodtan aludhasson még 1-2 órát. Adnál egy hosszú pólót, hogy ráadhassam?
-Persze hogy adok. - oda megyek a szekrényemhez, és benyúlok a kosaras cuccomért. Az biztos hogy jó lesz rá.
-Fordulj el amíg ráadom. - ezt a pár percet még kibírom, úgy is mindjárt elmegy.
-Kész is vagyok.
-Mivel tartozom?
-Semmivel, csak annyit kérek hogy vigyázz rá. - mondja majd megölel és elindul kifelé.
-Ne téveszd szem elől. Légy a védőangyala.
-Rendben. De kikísérlek. Attól csak nem lesz semmi baja.
Lementünk, még egyszer megölelt, kiengedtem, és elindultam vissza a szobámba. Olyan szép volt, ahogy ott feküdt az én ágyamban. Rápillantottam az órára a falon és eléggé kiakadtam. 23:38. Még jó hogy délután három óra körül jött. De legalább neki már nem kell szenvednie. Ott fekszik az én ágyamon, én pedig fáradt vagyok. Ha befekszek mellé, tuti kicsinál reggel. De konkrétan leszarom. Álmos vagyok! És ez a legkevesebb, azok után hogy semmit  nem mond el magáról. Pláne arról hogy honnan jött, mi történt a lábával. Most kivételesen nem érdekel senkinek a véleménye. Így hát befeküdtem mellé az ágyba. A lábát óvatosan arrébb tettem, mivel keresztben feküdt az ágyon, tisztára mint ha az öcsémet vagy Austint látnám. Azzal az apró különbséggel hogy őket bármikor lerúghatom az ágyról, és akkor visszamásznak, és egész este egymást baszogatjuk csak úgy poénból. De Őt nem. Őt nem bántanám sose. S.O.S. szerelmes lettem egy lányba akiről a nevén és azon kívül hogy egy suliba járunk, semmi mást nem tudok. Vagyis, volt még egy apróság. A húga. Christine. Emlékszem mennyit hallgattam Austintól hogy Chris így meg úgy, és hogy ő mennyire szereti, és mindent megtenne érte. Mindig csak hallgattam őt. De most már értem is hogy miért kötődött annyira hozzá és hogy hogy volt képes egy 10 perces találkozásról egy órán át beszélni. Egy nap Chris el nem ment. Onnantól kezdve mindennek vége volt. Akkor már ritkábban hülyültünk, mert mindenről csak Ő jutott az eszébe. Nem töltöttünk fel több közös videót egy darabig a Youtubera se már. Akkor kezdett el pszichológushoz járni, énekelni, befordulni. De aztán eltelt rengeteg idő, és már nem foglalkozott vele annyit, újra lejártunk kosarazni, deszkázni, hülyülni. Ahogy ezeken a dolgokon gondolkoztam, egyre fáradtabb lettem. Nem aludhatok el, ki kell használnom minden másodpercét annak hogy itt van mellettem.

12.fejezet

Bemegyek, és az ajtót becsapom magam után, jelezve hogy rohadtul idegesít ez az egész helyzet. Miért? Miért indultam el? Miért nem haltam meg ott , akkor amikor kellet? Csak legyen vége ennek az egésznek. Legyen minden a régi. A gondolat menetemet egyszer csak három apró kopogás szakítja félbe.
-Lenyugodtál?-kérdi Alex.
-Attól függ. Csillapodtak a hormonjaid?
-Ez gonosz volt.
Lassan kinyílik az ajtó. Én az ágyon ülök, lábamat lefelé lógatva. Végre ideért ez a nő is. Már azon gondolkodtam hogy levágom a lábamat. Elég érdekesen fest. Derékig érő szőke haj,  fekete egybe ruha, fekete bebújós balett cipő, gyönyörű vonások, zöld szem. Tuti hogy orvost hívott és nem telefonált férre egy szex shopnak?
-Emily vagyok.-mondja, majd elég irritálóan végig mér.
-Én pedig
-Az öcsém barátnőjének a nővére.-mondja Alex, félbeszakítva engem. Ezek szerint van testvére.
-Mond, mi történt a lábaddal? Borzalmasan néz ki. Alex, megtennéd nekem hogy kimész, és ide adod a szobád kulcsát?
-Persze, de minek?
-Nem szeretném hogy lásd a testvéred  barátnőjét fehérneműben. - mondja az idegesítően vékony, nyálas hangján.
-Milyen nagy kár.- mondja, majd megvillantja szívdöglesztő mosolyát. Direkt csinálja. Biztos vagyok benne. Még utoljára rám néz, kiveszi a zsebéből a kulcsot, leteszi mellém, majd kimegy. A nő elveszi és bezárja az ajtót.
-Akkor álljunk neki! Kérlek vedd le a nadrágodat, ha tudod. De ha nem megy, akkor segítek. Vagy ha ragaszkodsz hozzá behívhatjuk Don Huant is. - Még csak az kéne nekem. Óvatosan lehámozom magamról az övet, majd mikor próbálok lehajolni  hogy lehámozzam a nadrágot, amikor hátra esek, a pólóm beakad a fadarab egy apró részébe, így a pólóm elszakad . Fenomenális. Miért ül itt ha nem segít?
-Segítenél? Vagy jó nézni ahogy szerencsétlenkedem?
-Persze, csak kérned kellett volna.- Elkezdi óvatosan lehúzni a nadrágomat. Még jó hogy egy rövid fekete van rajtam. De a luk, amibe az öv volt belefűzve beakad a fába, és sikeresen kettévágja a combomat.
--Éget! Éget! Éget! Arghhhh! -kiáltom. Jézusom. Dől a vér a lábamból. Most tuti meghalok. Ezt a fájdalmat már nem bírom.
-Nyugodj meg! -mondja, majd előránt egy tűt, és belém döfi, abban a pillanatban hirtelen minden elsötétült. Mint ha meg szűntem volna létezni. Viszlát. Itt a vég.

*Alex szemszöge*
Vajon mi a francot csinálhatnak bent? Hiába járkálok itt kint.
-Éget! Éget! Éget! Arghhhh! - hallom bentről. Ez ő volt. Nem bírom ki hogy innen hallgassam a kiáltásait. Még mindig itt visszhangzik minden eddig kiejtett szava. Nem is ismerem. De olyan mint ha mindig vele lettem volna. Egy sikítás hallatszik bentről. Ennyi. Még jó hogy van pótkulcsom az öcsém miatt.Kinyitom az ajtót. Emily épp akkor szúrt belé egy tűt.
-Menj ki!-mondja.
-Most kapott altatót, és érzéstelenítőt. Nem örülne hogy ha látnád ahogy levágom róla a nadrágját, eltávolítom a fadarabot, ami kérdéses okok miatt nehezíti az életét szegény kislánynak. És legfőképpen azt sem szeretném, hogy ha látnád ahogy össze varrom a sebeit.
-Nem érdekel. Felőlem akár fel is boncolhatja, csak szeretném érezni hogy biztonságban van, mert ki tudja miken ment keresztül eddig.
-Rendben, ülj le, és fordulj el, ha bent akarsz maradni. Szeretnéd fogni a kezét?

11.fejezet.

Igyekszem innentől egyre hosszabb részeket írni, hogy mindenkinek megfeleljek.♥♥Nagyon szépen köszönöm hogy minden hibát elfogadva még mindig van olyan aki olvassa a 16. fejezetnél is. Nem is tudom hogy erre még miért nem gondoltam. Sajnálom....Ja és ahogy észre vettem a napokban, a szereplőket sem tettem ki. De béna vagyok. Hogy ha valaki nem tudná esetleg hogy valamelyik karakter hogy néz ki, vagy túl kevés (ami előfordulhat) információja van mert nem írok elég részletesen, az írjon egy komit, és akkor teszek fel róluk bővebbet.
Nagyon sok puszi mert #szeretemazolvasoimat.


-Meg van?
-A kulcs meg van, de van egy kis problémánk.
-Mi?
-Beakadt a gyűrűm!
-Akkor vedd le és szállj ki a zsebemből.
-De nem megy.
-Nagyszerű!
-Nekem mondod? Azt hiszik hogy valami prostituált vagyok..
-Ha ez megnyugtat akkor a leggyönyörűbb prosti.
-Hé' Alex! Én is beszállhatok? -mondja egy srá
-Nem Austin! Kérlek most menj el!-Austin?!
-Mit keres itt Austin? Ő meghalt nem?
-Hogy mi? Csak amnéziás. - mondja.
-De én megöltem amikor beverte a fejét akkor láttam hogy vérzik.
-Mit csináltál?-mondja majd hirtelen ledob.
-Áúúú. Basszus megértem hogy mérges vagy de. A lábam. - ilyen nincs.bosszúból eltöri a lábamat?
-Sajnálom. De te vagy a lány a hírekből? Te miattad ment tönkre Austin karrierje?-kiáltja, majd feldúltságomban kirántom a kezemet a farzsebéből, aminek köszönhetően a farzsebe elszakad, és kilátszik a fekete alapon pink pöttyös alsója.
-A balszerencse áradása. Mindent neked köszönhetek. A nadrágomat és azt is hogy a legjobb barátom félig autista. Frankó.-kirántja a kezemből a kulcsot. És kinyitja az ajtót.
-Befele!
-Miért? Szinte mindent tönkre teszek.
-Mindent tudni akarok! Még jó hogy a szomszédban lakik egy doktornő.-mondja, majd ismételten felemel és bevisz a lakásba.fel az emeletre. A középső szobába. A saját szobájába. Tyű-ha.
-Mennyi gördeszkád van? Csak mert ahogy látom itt egy egész erdő a szobádban plusz egy kosárlabda gyár.
-Ilyen bókot se hallottam még. Itt az ágyam, leteszlek, mert már zsibbad a kezem és úgy is lepedőt kell cserélnem.-lerak, majd egy gyors puszit adok  az arcára, aminek következtében elrántja a fejét, és bemegy a saját fürdőszobájába. Ha jól hallom a doktornővel beszél. Perceken belül ideér.
-Kettő perc és itt van. Addig rendbe szedem magam.
-Rendben.
Majd neki áll előttem vetkőzni. Jézusom, a szívem csak úgy kalapál, mindjárt kiugrik. A fehér gatyától megszabadulva áll nekem háttal. A látvány , az a látvány ami elém tárul valami hihetetlen. A lábai, na ilyen nekem sose lesz. Lehet hogy szólnom kéne neki hogy látom őt, mert már veszi le a felsőét.
-Alex, figyelj, ne forduljak el?
-Meg is feledkeztem rólad bocsi. mindjárt átmegyek a fürdőszobába ha zavar.
-Nem zavar. Csak tudod, még nem nagyon volt "pasim" szóval kicsit zavarba ejtő ez a látvány.-mondom egy kicsit elpirulva. Gyorsan kiránt egy kulcsot a fiókjából, majd elindul a fürdőbe, de még megfordul.
-Gyorsan letusolok. Te nem akarsz?
-Persze, egy komplett erdő van a combomba gyökerezve.
-Segítsek? - mondja egy pimasz mosoly kíséretében.
-Persze, hozd a láncfűrészt és vágd ki a fákat.
-Én nem pont erre a variációra gondoltam.-mondja még mindig azzal a kis szemtelen mosolyával.
-Mindegy, elmegyek gyorsan pancsolni, mert már dögszagom van.-nem is igaz! Ha ő most büdös akkor én nem is tudom elképzelni a jó illatát. Megnyitotta a zuhanyt ha jól hallottam.
-Figyu, most ne ijedj meg, de elfelejtettem behozni tiszta ruhát. Megtennéd hogy...?
-Neem.-Ezt nem gondolhatta komolyan.
-Már végeztem, törölközőben vagyok, a boxer az alsó fiókban van a fehér szekrényben. Válassz egyet és hozd be.- Uramatyám! Látni fogom a felső testét is! Hát én kiégek. Oda megyek a fiókhoz. Szín szerint vannak. Fura. Elkezdek keresgélni. Találok egy fekete Kiss My Assosat a feliratosak között. Elindulok a fürdő felé, de amikor hozzá érek a hideg kilincshez, megtorpanok.
-Rajtad van már a törölköző?
-Persze,  de behoznád ? Ígérem semmi olyat nem látsz amit nem kéne!
-Bemegyek. -mély levegőt veszek eltakarom a szemeit és benyitok.
-Tessék itt van! -nyújtom felé. Elveszi. Elindulok kifelé, majd magához ránt. Háttat vagyok neki. Érzem ahogy a kockás hasa az én hátamhoz tapad. Megfordulok, a kezem még mindig a szemem előtt van.
-Alex, fáj a lábam. Ne csináld ezt, most ne!
-Ki tudja lesz-e  legközelebb ? - magához húz, majd megcsókol. Hirtelen ért, ellöktem magamtól. Majd amilyen gyorsan engedte  a fa a lábamban, olyan gyorsan elindultam kifelé, le a lépcsőn, de amikor oda értem, akkor csöngettek.
-Nyitom!-kiabálja Alex bentről. Lehet hogy belenyugodott. Hisz még nem is ismerjük egymást.
-Maradj itt! Menj vissza a szobámba ha tudsz!-szinte suttogja , majd elsuhan mellettem.
-Nem vagyok autista!-ordítom. Azután kicsit csillapodott érzelmekkel vissza indulok a szobájába.

10. fejezet

-Maradj csendben és ellenőrizd őket Carlos!
-Ne parancsolgass vagy szólok anyának! - Hahahaha. szól az anyjuknak. Ez gáz.
-És mit tesz? Levágja a többi lábujjaimat is?
-Örülj neki hogy 7-et meghagyott.
-Nézd inkább meg őket, addig hozok zsákokat a fészerből!
Vajon mire készülhetnek? Amint elhalkultak a léptek óvatosan kibotorkáltam a szekrényből. Elvánszorogtam a kijáratig.Vajon merre lehet a fészer? És milyen messze? Sietnem kell! Kinyitottam tehát az ajtót, és szembe találtam magamat egy ismerős piros házzal. Körbe néztem, és megindultam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Útközben sötétvörös pöttyöket hagyva magam után. Biztos hogy le fogok bukni.
Elkezdek kopogni.
-Kérem, kérem engedjenek be, hatalmas problémám van! Segítség! - mondom elcsukló hangon. Remélem itthon vannak.
-Sz..ia! Lisa te vagy az?- Nem hiszem el! Ez az az Alex gyerek. Austin haverja. Tuti végem. Megfordulok és elindulok vissza felé. Most nem tudok ezzel szembe nézni.
-Hová mész? Az egész környék téged keres! - ordítja utánam, de én vissza se nézek.
-Lisa Alvey! A francba ne akard hogy utánad menjek! Jézusom ! Te vérzel! És miért van egy fadarab a combodba fúródva? -ezt nem magyarázom ki. A könnyek csak úgy zúdultak le az arcomról, nem tudtam vissza tartani őket.
-Állj meg!- kiáltja, majd utánam fut. De ő egészséges, így hamar utolér.
-Kérlek!
-Nem akarok erről beszélni. Sajnálom, nem tudtam hogy itt laksz.
-Nem érdekel a reakciód, de most feljössz velem a szobámba és mindent elmondasz!-felemel.
-Azonnal tegyél le vagy megbánod!
-Miért? Össze vérezed a fehér nadrágomat?-lenéztem,uramatyám, de jól néz ki. Fehér csőnadrág,  fekete bebújós pulcsi, összekuszált haj. Mindjárt meg szexuálom. Hirtelen eszembe jutott Austin. És újra könnybe lábadt a szemem.
-Ne sírj! Semmi baj. Megvédelek!-mondta, majd a pulcsija ujjával megtörölte a szemeimet.
-Senkim sincs itthon még két hétig egyedül vagyok...-kezdi a mondandóját.
-Figyelj, inkább bent megbeszéljük, leteszlek mert kell a kulcs. De jobb lenne ha kivennéd a hátsó zsebemből, nem szeretném hogy mindent összevérezz. - kedves. De, én vegyem ki a hátsó sebéből?!
-Na? Kiveszed még ma? Csak mert lassan kezd mindenki bámulni.- és akkor nem fog ha a seggében turkálok.
-De ez olyan gáz.
-Nem érdekel, nem teszlek le mert mindent össze piszkítasz. És nem akarok magyarázkodni.
-De akkor úgy tarts hogy ne látszódjon.
-Mi?
-Az hogy a seggedben matatok.-elfordul, de szinte neki nyomja a kezemet a .... oda.

9. fejezet

Várok egy kicsit, amíg a léptek elhalkulnak. Egy ajtó csapódás. Oké, most már biztos hogy elmentek. Kezdem ordítva a monológomat.
-Te normális vagy Anyu? ezt nem hiszem el. Mi jön még? Véletlenül nem csaltad aput a fürtössel?
-Milyen fürtös?
-Az a Hagrid vagy ki.
-Harry?
-Igen.
-Nem!
-Ezek után elvárod hogy még higgyek is neked?  Miattad halt meg apu és Chris is?  Te nem szoktál gondolni a következményekre? És mit csináltál a pénzzel? Add oda nekik, úgy is csak a pénzt akarják.
-Meg az életedet.
-Mondanám hogy feláldozom magamat érted, de ki tudja hogy egyáltalán te vagy-e az én édesanyám?
-Fogd be a szád te ezt nem értheted !
-Igazad van, tudod mit, ne szólj hozzám, felejts el, semmi közünk egymáshoz! Amint vége ennek az egész cirkusznak, Esküszöm hogy kiszállok az életedből, és ott folytathatod, ahol én megszakítottam!
Lehet hogy durván fogalmaztam csak mert ha jól látom "anyu" lehajtotta a fejét, és elég észre vehetően rázkódik a válla. Ilyen körülmények között nem biztos hogy éppen röhögőgörccsel küszködik. Hatalmas erőfeszítéssel és hangzavarral sikerült arrébb rángatóznom a székkel hogy háttal legyek annak a nőnek. Csak ültem és gondolkoztam, majd egyszer csak a lámpa kiégett 2-3 órát ültem körülbelül a sötétben töprengve, miként juthatnék ki , hogy segítséget kérjek. De kihez fordulhatnék? Ki állna ki mellettem? Mennyit szabad elmondanom? Vajon ez az egész kórházas dolog anyuval csak egy csapda volt? Ezt nem tűrhetem tovább! Egy kis ficánkolással sikerült kiszabadítanom a jobb csuklómat, amit a sok dörzsöléstől már teljesen nem érzek. Fenomenális.
-Psszt. Hé' Te! Ébren vagy? -suttogom "anyunak".  De választ még kb. 10 perc után se kapok.  Hát jó. Akkor megpróbálom kiszabadítani a a másik kezemet is. Egy kis gyötrődés után a székkel együtt borulok fel, ami sikeresen darabokra törik. Nem erre számítottam. Siker! Már csak ki kell jutnom. Fel állok, de kifele menet észre veszem hogy a bal lábamon a csomó túl erős, így amikor behajlítom a lábamat, a szék egy darabja egyre jobban vágja a lábamat. Ilyen még a pocsék mesékben sincsen!Lassan haladok kifelé, halvány vér csíkokat húzva magam után,majd hirtelen meglátom az ajtót. Gyorsabban szedem a lábaimat. Beverem a vérző lábam, majd halkan felnyögök. Az ajtó nyikorog, egy kulcscsomó zörgését hallom. Még nincs késő, hogy bevetődjek a szekrénybe. Gyorsan bebújok és magamra zárom a szekrény ajtót, majd a kulcslyukat pásztázva lélegzet visszafojtva várok. Várok. Várok. De az ajtó még mindig zárva, valaki nagyon szerencsétlenkedik.
-Carlos nyisd már ki, vagy húzz arrébb!-szűrődik be kintről. Megunta testvére szórakozását.
-Rendben. Itt a kulcs!- remélem ő gyorsabb lesz, mert érzem hogy kezd elfertőződni a lábam.
-Látod! Kinyílt!- Végre...ideje volt.